Bika (04.21.-05.20.) Pályája nehezen indult be, és, ha Francis Ford Coppola késhegyre menő viták árán nem fogadtatja el a Paramount Pictures fejeseivel, hogy ő játssza a A Keresztapa című epikus gengszterfilm egyik főszerepét, talán ma egy legendával lennénk szegényebbek.
Pacino az első próbafelvételeken nem győzte meg a stúdió vezetőit, akik ki akarták rúgni, de a sokat emlegetett éttermi mészárlásjelenetben már minden kétséget eloszlatott afelől, hogy ő a legautentikusabb választás a fiatal katonatiszt szerepére, aki apja, a mindenható maffiafőnök (Marlon Brando) helyébe lépve a családi vállalkozás élére áll. Pacino-t beszippantotta Hollywood, és a Keresztapáért Oscar-díjra jelölték, ezt azonban még nem sikerült beváltania. Sőt, díjak tekintetében sokáig a legmellőzöttebbek közé tartozott. A Keresztapa azonban mérföldkő lett Új-Hollywood történelmében, felfrissítette műfajának lelassult véráramát, és a nyomában valóságos "gengszterfilm-dömping" indult el. Pacino a két évvel későbbi folytatásban már abszolút főszereplő volt, s noha ismételten jelölték, újfent alulmaradt, ezúttal Art Carney-val szemben (Harry and Tonto c. filmben mint Harry Coombes)
A '70-es években még nem kallódik el (krimik jönnek Sidney Lumet rendezővel: Serpico, Kánikulai délután), a '80-as években viszont sikerül néhány alacsonyabb színvonalú produkcióhoz is leszerződnie. Ebből az évtizedből egyedül A sebhelyesarcú méltó az említésre, amelyben Tony Montanát, a kubai bevándorlót formálja remekbe. A hazájában is bűnözőként tevékenykedő Montana az Újvilág felé hajózva elhatározza, hogy az alvilági vezetőség bizalmába férkőzve majd megfosztja trónjuktól Miami hírhedt drogbáróit. Poliészter öltönyök, füstös klubok, literszámra ömlő vér (a láncfűrészes jelenet farokcsóváló udvarolás Brian De Palma részéről Hitchcock Psycho-ja előtt), nyitott tetejű autók, virágmintás ingek, árulás és becsület. Pacino talán legmeggyőzőbb Montana szerepében: amit tulajdonképpen itt művel, az a mohó, mégis avítt becsületkódex alapján dolgozó, dél-amerikai proletár gondos reprezentációja. A '90-es éveket A szerelem tengere című thrillerrel kezdi, majd a Dick Tracy groteszk maffiózószerepe következik, 1992-ben pedig az Egy asszony illatában kritikus humorral, megfáradt iróniával és lírai szomorúsággal tölti fel Frank Slade, a vak alezredes drasztikus szerepét. Jutalomjátékát Oscarral honorálják, bár a közvélemény szerint ez egyértelműen vigaszdíj volt, egy eddig nem honorált életmű kései elismerése. Pacino szekere innentől kezdve vágtatni kezdett: a Carlito útja egy újabb gengsztermozi, de ezúttal ő játssza az erkölcsös, börtönviselt maffiózót, aki szeretné otthagyni New York alvilágának mocskát, és egy autókölcsönzőt nyitni egy távoli, békés szigeten. Rendkívüli film, amelyben Sean Penn élete egyik legtalálóbb szerepében brillíroz, Pacino pedig ismét nem hazudtolja meg önmagát. Joe Cocker betétdala még tragikusabbá teszi ezt az árulásról és szerelemről szóló gengszterballadát, amelyet érdemes több ponton is összehasonlítani A sebhelyesarcúval. Hisz' mindkét mű főhőse elbukik a küzdelemben, de míg egyikük nem képes a puskacsőnél messzebbre látni, és csak saját vérbosszújára gondol az utolsó pillanatig, addig a másik ellöki magától a változó értékeket, kitágul előtte a horizont; ironikus módon épp egy futni hagyott helyi kiskirály döfi hátába a rozsdásbökőt.
1995-ben a Szemtől szemben-t forgatja Robert De Niro társaságában, álomszereposztással. Michael Mann nagyszabású akciófilmje óriási lenyomatot hagyott maga után, amit mi sem bizonyít erősebben, minthogy hamarosan videójáték dolgozza fel a rabló-pandúr történetet. 1997-ben Az ördög ügyvédje következik, amelyben a villásfarkú ördögöt mintázza meg nagy sikerrel. 2002-ben, az Álmatlanság-gal ismét sikerül a színészi magaslatokra törnie: Robin Williams ellenlábasát játssza, egy saját lelkiismeretével vívódó nagyvárosi nyomozót, aki egy alaszkai nyomozás során véletlenül lelövi saját társát. Az HBO is sugározta az Angyalok Amerikában című minisorozatot, amelyben Pacino első ízben jelenik meg a közönség előtt őszes hajjal. A film homoszexualitásról, vallásról, politikáról, életről szól – a legkeresettebb hollywoodi filmsztárok taposták egymást a szerepekért, és az eredmény számtalan Golden Globe- és Emmy-díj, vastaps és éljenezés a kritikusok és a nézők részéről. 2006-ban a Pénz beszél című üresnek vélt de korántsem gyenge karrierfilmben láthattuk, de játszott A velencei kalmár legújabb hollywoodi átiratában is Jeremy Irons mellett. Danny Ocean-ék következő kalandjában, az Ocean's Thirteen-ben is benne volt.